1917. október 5-én született Ágyai Szabó Mária Magdolna Lenke Alexia néven, az egyik legtöbbet fordított magyar író, a mai napig népszerű Szabó Magda.
A 90 éves korában elhunyt írónő rendkívül gazdag életművet hagyott hátra, regényeinek szereplői, helyszínei széles olvasóközönségének, egyfajta közös igazodási pontja maradt a mai napig. Gondoljunk csak ifjúsági regényére az Abigél-re, melyen több generáció nőtt fel, vagy az édesanyja és ősei történetét felelevenítő családregényére, a Régimódi történetre, mely Debrecen városát végleg feltette a világirodalom térképére. Háy János fogalmazta meg nagyon pontosan, „Szabó Magda nem pusztán nagyszerű és népszerű író, hanem a magyar és magyar közötti kommunikáció egyik alapvetése, afféle nemzeti minimum.” Műveit olvasva, egyaránt kirajzolódik a hűséges, szerelmes asszony, a boldog gyermekkorért hálás, szüleiért aggódó gyermek, a szilárd erkölcsi tartású humanista és a rendkívül bölcs pedagógus képei is. Jöjjön most 5 + 1 fontos, ma is aktuális gondolat a 103 évvel ezelőtt született írónőtől.
1.
„Anyám azt mondta, azt ne képzeld, hogy a boldogság az egy folyamat, elkezdődik, éltek, mint a mesében, jönnek a kék hegyek, a rózsavirág – a boldogság a katasztrófák üzemzavara”.
(Ne félj! – Beszélgetések Szabó Magdával, 1997)
Jablonczay Lenke és Szabó Elek lányaként igazán boldog gyermekkort tudhatott maga mögött. A jogász végzettségű, rendkívül művelt édesapa nem csupán latinul tanította meg a művészetekre fogékony pár éves kislányt, de megfertőzte az ókori történelem és latin műveltség iránti olthatatlan szenvedéllyel is, mely irodalmi munkásságának egyik fontos tartópillérévé vált. A másik pillért, a szülei közül a racionalitást képviselő, a Régimódi történetből megismert, egykor zongoraművésznek készülő édesanya adta. Szabó Magda gyermekirodalmának előképe, az a csodás mesevilág volt, melyet édesanyja teremtett neki, de Jabloczay Lenke bölcsessége, éleslátása a felnőtt Magduskát is elkísérte élete végéig.
2.
„A nő erős, bátor, és ha felismeri a maga küldetését, mindenre képes és alkalmas.”
(Ne félj! – Beszélgetések Szabó Magdával, 1997)
Karakteres hősnőkben gazdag regényvilágának alapanyagai megtalálhatóak az írónő családjában, szűkebb környezetében, ahol bölcs és erős asszony mintákból nem volt hiány. Szabó Magda életművében hemzsegnek az erős kézzel egyedül, vagy egy gyenge férfi oldalán helytálló nők. Az írónő dédanyja, Rickl Mária a Régimódi történetből, a Pilátus Szőcs Izája, Az őz Encsy Esztere, vagy a Freskó Annuskája, látszólag különböző életkorban és élethelyzetben lévő asszonyok, de lényegében egy tőről valók. Egy közös dolog hajtja őket, ez pedig a szenvedély. A szenvedélyes hivatástudat, szenvedélyes szerelem, melyet felvált az ugyanezzel a hőfokkal égő gyűlölet, vagy szenvedélyes irigység. Sorsukba törvényszerűen kódolva van a bukás.
3.
„Aki engem egyszer megkap, az megkap egészen, de azt el is veszem magamnak egészen én is, én nem vagyok se folytatás, se jóvátétel, nem tűrök se vetélytársat, sem emléket, sem álmot, egy árnyékot se tűrök el, jól vigyázzon, aki engem szeret, és akit én szeretek.”
(Megmaradt Szobotkának, 2003)
Szabó Magda szenvedélyes hősnőiben azonban mindig ott volt ő maga is. Férjéhez, a szintén irodalomtudós Szobotka Tiborhoz fűződő, mély szerelméről, kettejük megbonthatatlan egységéről árulkodik a Megmaradt Szobotkának kötet, melyben az elhunyt férj, félbe maradt írói hagyatékát dolgozza át és fejezi be, hogy méltó helyre kerülhessen az elszenvedett megalázó mellőzöttség után.
4.
„Beszélni kell, mert a hallgatásnak egész fészekalja rút, fekete kisgyereke születik: a félreértés, a sértődés, a megbántott önérzet, a kétely.”
(Álarcosbál)
Szabó Magda egész életművére jellemző volt, hogy szerette megadni a módját az emlékezésnek. Így tett az Ókútban, a Régimódi történetben, a Megmaradt Szobotkában, a Für Eliseben és az egyik legzajosabb sikert arató, egykori bejárónőjének emléket állító vallomásában, az Ajtóban is. Szeredás Emerenc vagyis Juliska néni alakját megörökítő regényt, 2003-ban a – Franciaországban rangos irodalmi kitüntetésnek számító – Femina-díjjal jutalmazták. A nemzetközi siker, az írónő 2007-ben bekövetkezett halála után is töretlen maradt. Amerikában a New York Review Books Classics-sorozat részeként 2015-ben újra megjelentették a regényt. A kiadás annyira sikeres volt a kritikusok körében is, hogy abban az évben a New York Times az év legjobb könyveit összegyűjtő tízes listájára is beválogatta.
5.
„Nekem ne legyen boldog és világoskék az irodalom, hanem fekete, mint az alvadt vér, hazudni bárki tud, honorárium nélkül is, de aki pénzt vesz fel érte, az igazat beszéljen…”
(A pillanat, 2008)
Szabó Magda bár regényíróként lett igazán ismert, kezdő lírikusként az Újhold folyóirat fiatal nemzedékéhez tartozott (Lengyel Balázs, Mándy Iván, Pilinszky János, Rába György, Somlyó György, Nemes Nagy Ágnes), akikkel egyfajta véd és dacszövetséget, valamint morális és esztétikai közösséget alkotott. Melyben nem volt helye semmilyen rendelésre gyártott, propaganda irodalomnak. Az egy nap alatt visszavont Baumgarten-díj és minisztériumi állásából való kirúgása után, férjével, és Újholdas írótársaival közel tíz évig hallgatott.
+ 1
„Íróasztal mellett nincs nevelés. Ahhoz alá kell bocsátkozni a mély vízbe. Mélyebbet, titokzatosabbat alig ismerek az iskola világánál.”
(Az élet újrakezdhető – Interjúk és vallomások, 2019)
A kényszerű hallgatás közel tíz éve alatt, az íróasztal fiókjának írt regényeivel nem csupán elindul, az egykor költőnek készülő Szabó Magda epikus életműve, de eredeti hivatásához is újra visszatér, tanítónő lesz. Amiről a hatalom azt hitte büntetés, az Szabó Magdának áldás volt. Újra tanított, kitűnő pedagógiai érzékéről tanúskodnak, Mondják meg Zsófikának, Álarcosbál és a Születésnap című ifjúsági regényei.
Kiemelt kép: Fortepan/Hunyady József
